Ezúttal egy nagyon para creepypasta történetet mesélek el nektek. Tomino pokla egy nagyon ismert cucc, egyike a legparább sztoriknak, úgyhogy szerintem ne is húzzuk tovább feleslegesen az időt, helyette nézzük meg miről is szól ez a kis bizarr történet. Tartsatok velem, mert máris belevágunk.

A Tomino pokla tulajdonképpen egy vers, ami egy japán író, bizonyos Saiyo Yasu nevéhez köthető. A vers sorait elátkozottnak mondják és úgy tartják, hogy aki felolvassa az egész eredeti, azaz japán változatot hangosan, azzal belátható időn belül eltávozik az élők sorából, vagy pedig nagyon csúnya dolgok fognak történni vele.

A történet eredete egészen az első világháború végéig nyúlik vissza, mikor is 1919-ben először megjelentették a verset egy gyűjteményes válogatásban. Egyesek szerint, a szerző a frontvonalon tapasztalt kínjait próbálta kiírni magából, de nincs konkrét egyetértés azzal kapcsolatban, hogy voltaképpen a vers miről is szól. Olyan értelmezés is napvilágot látott, miszerint a harcokban odaveszett édesapja elvesztését próbálta meg feldolgozni azáltal, hogy megírta a Tomino poklát.

Egy legenda szerint, egy fiatal lány a sorok felolvasása után pár pillanattal holtan esett össze. Az olvasás után sokan rossz közérzet és fejfájás miatt panaszkodtak és szinte mindenkin úrrá lett egyfajta rossz közérzet, miután elolvasták ezt a csodálatos költeményt.

A rejtély pikáns mivoltához nagyban hozzátartozik az is, hogy magáról a szerzőről sem lehet nagyon sokat tudni. Hazájában elismert és kedvelt írónak számított, azonban műveit áthatotta egyfajta nagyon baljóslatú vibe és egyébként előszeretettel használ elvont szimbolizmust is.

A vers egyébiránt annyira fullba nyomja a rejtélyességet, hogy Tomino neme sincs egyértelműen eldöntve, az olvasóra bízzák annak eldöntését. A legtöbben azonban úgy gondolják, hogy lány lehetett. Maga a sztori a legtöbb értelmezés szerint a családi abúzus vagy a családon belüli erőszak témáját járja körbe.

A leghíresebb verzióban például épp ez történt meg, a családon belüli erőszak, és mikor a szülők megtalálják Tomino írásait, amiben a szenvedéseiről vall magának, bosszúból egy ketrecbe zárják őt. A lány aztán hetekig nem jutott élelemhez és végül ez vezetett a halálához. Egy másik változat szerint nem az egész családja, csak a nővére zaklatta őt, azonban a végkifejlet itt sem tér el drasztikusan.

Találtam még egy nagyon érdekes értelmezést, amiben fordított az egész szitu: Tomino gyilkolja meg a saját szüleit és ezzel egy olyan ősi, eredendő bűnt követ el, ami miatt a lelke soha nem lelhet megnyugvásra és örökké eltévelyedett, bosszúra szomjas, nyughatatlan lélekként kell léteznie.

A Tomino pokla az évek során elég nagy figyelmet szerzett magával és Japánban készült egy film is ebben a témában. 1974-ben jött ki, a rendező pedig -láss csodát- kilenc évvel később váratlanul és rejtélyes körülmények között elhunyt, ami ismét csak felkorbácsolta az indulatokat és tovább növelte a hype-vonat addigra kiapadni látszó rétegeit.

A sztori egy idő után kezdett eltűnni a köztudatból, azonban 2004-ben ismét olyan bizarr eseményekről számoltak be, miszerint az újra kiadott vers annak hangos felolvasása után ismételten megmagyarázhataltan eseményeket, egyúttal több halálesetet és balesetet is okozott.

Ha engem kérdeztek, az emberekben amúgy is benne van egyfajta félelemérzet az ismeretlennel szemben. Tomino pokla pedig egy olyan cucc, ami minden egyes ilyen esettel csak tovább duzzasztja a kérdőjeleket, hogy aztán végül annyi legyen belőlük, hogy még a híres mémre se férjen el mind. Az első világéges pokla további érdekes adalék a sztoriban, hiszen egy borzalmas eseményről van szó, ami számtalan ember halálát okozta. A kontextusa pedig, miszerint a vers talán ennek a szenvedésnek egy bizarr manifesztációja és egyben utóhatása egy embert akkoriban ért borzalmas emlékeknek és megrázó pillanatoknak, engem meggyőzött arról, hogy ez a sztori bizony megérdemelt egy külön cikket.